FOLYAMATOS JELEN

Sólyom Lajosné Kovács Julianna
36 évet tölt letéti könyvtárosként a pályán

• Szülei földbérlők voltak. Iskoláit Derecskén végzi. A hat elemi elvégzése után három évig ipari tanuló.
• A háború után a Debreceni Ipar Kamaránál női szabó mestervizsgát tesz.
• 1953-ban szembetegsége miatt le kell mondania a szabóságról, még ebben az évben Debrecenbe költöznek.
• A Nagysándor telepen a háztartás, gyermekek nevelése mellett bekapcsolódik a különböző társadalmi szervek munkájába (Vöröskereszt, Nőtanács).
• 1959-től, mint tiszteletdíjas könyvtáros dolgozik.
• 1960. január 1-jétől a Városi Könyvtárban dolgozik. Munkáját a Nagysándor telepen kezdi. 1962-ben alapfokú könyvtáros tanfolyamot végez.
• A hatvanas évektől tanácstagként is a Nagysándor telepen élők érdekében dolgozik.
• Munkáját több kölcsönzőhelyen látja el. Heti munkaideje 25 óra.

• Dolgozik a:
  • Dózsa TSZ-ben,
  • Vörösmarty TSZ-ben,
  • Csapó utcai Öregek Klubjában,
  • Nagysándor telepi Öregek Klubjában,
  • Zöld fa utcai letéti kölcsönzőben,
  • Nagysándor telepi Szociális Otthonban,
  • Szabadság telepi letéti könyvtárban,
  • Asszonyklubot vezet a Nagysándor telepen.
  • 1992. december 31-ig a városi könyvár utolsó letéti könyvtárát vezeti a Szabadságtelepen.

  A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári TÉKA 1995. évi 2. számában Kiss Istvánné interjút készít Julika nénivel. Az interjú utolsó kérdése: Ha fiatal, a pályát most kezdő könyvtárosoknak valami útravalót kellene adni, te mit ajánlanál fel nekik? „Azt, hogy szeressék és tiszteljék az embereket, mert csak úgy tudnak közel kerülni az olvasókhoz, ha nem csak mint olvasót, hanem mint embert is szeretik őket. Legyenek türelmesek, legyen mindenkihez egy-egy jó szavuk – és akkor nem lesz problémájuk az életben. Hiszen a mai könyvtárosok mind képzett emberek, nekik már nem lesz gondjuk a statisztika vezetésével és hasonlókkal.”