„Egy csepp derű ezernyi gondot elűz”
Olvasószolgálat
A feleségem is olvas
Az elmúlt évben az olvasók egy része megtanulta önállóan használni a könyvtárat. A jó elrendezésnek köszönhetően ügyesen tájékozódnak, keresgetnek. Többségük választ magának, de vannak, akik szívesebben veszik, ha mi ajánlunk, mi adjuk kezükbe a könyvet.
Berci bácsi, aki a feleségének hordja a könyveket ránk bízta a választást:
– „Romantikus gagyit tessék adni!”.
– Halló, tessék, könyvtár!
– Jó napot kívánok. Verébné vagyok és Sassnéval, a könyvtárvezetővel szeretnék beszélni.
– Igen, tessék, itt Sassné beszél.
– Üdvözlöm, szeretnék az osztályomnak egy Madarak és fák napi foglalkozást kérni.
– Máris szólók Madarasinénak, a gyermekkönyvtárosunknak, vele kell a foglalkozásokat egyeztetni.
Közeledett könyvtárunk megnyitásának huszadik évfordulója. Már a nyári szünidőben elkezdtük a készülődést. A bejárati ajtónkra öles piros betűkkel felfestettük, a nagy hírt „Húsz évesek lettünk!” Szeptember elején megkezdődött az iskola, és törzsolvasó gyerekeink sorra benéztek hozzánk. De mintha valami furcsa járvány fertőzte volna meg őket. A korábbi udvarias csókolom helyett, vidám sziasztokkal, de volt olyan is, aki hellóval köszönt.
Lám, lám milyen jót tesz egy kis nyári pihenés, mindjárt fiatalabbnak látszunk.
De aztán, egy cserfes kislány elszólta magát.
– De jó, hogy kiírtátok! Nem is gondoltam, hogy annyi idősek vagytok, mint a bátyám.
Felhasználóképzések
Az első e-mailA számítógép-használati tanfolyamoknak nagyon fontos szociális szerepük is van. A résztvevők közül többen egyedül élő idős emberek, akik a tanfolyam után itt maradnak beszélgetni, olvasgatni, kölcsönözni.
Az interneten megkeresett recepteket adogatják egymásnak, tisztázzák, hogy ki kinek a szomszédja, rokona. A foglalkozások „fénypontja”, amikor e-mailt küldenek a mellettük ülő társuknak, és izgatottan várják, hogy szomszédjuk megkapja-e az üzenetet.
Feri bácsi miután megkapta a tőle 2 méterre ülő Julika üzenetét, felugrott és megpuszilgatta társát. Annyira örült, hogy megkapta élete első elektronikus levelét.
Az egyik hölgy a mozgólépcsőn kérdezte, hogy otthon miért nem sikerült belépnie a Wikipédiába; a másik örömmel újságolta, hogy tudta a televíziós vetélkedő kérdésére a választ, miszerint Elvirának hívják a MÁV internetes menetrendjét. Előző foglalkozásunkon pont ebben a menetrendben keresgettünk.
Gyerekszáj
Hol keressük?
Jancsek Peti (5 éves) vulkános könyvet kért. A könyvtáros – Ani néni – mondta neki, hogy mindjárt keres. Mire Peti: A vu betűnél keressed!
Ülök a számítógép előtt, és a beiratkozási naplóval küzdök, miközben Ani kolléganőm vetít az ovisoknak.
Peti az első mese után odajön hozzám, megáll mellettem, hosszan néz, majd megállapítja:
– Látom, szorgalmasan dolgozol. (Gondolom, ellentétben Anival, aki jól szórakozik a többi gyerekkel.)
Évtizedek óta sulykoljuk az ismerőseinkbe, hogy csütörtökön csak olvasókat nem fogadunk, de azért ott vagyunk. Nem hiába. A szomszédos iskola egyik tanárnője át akart küldeni egy gyereket egy könyvért, majd a homlokára csapott – Ja, csütörtök van, nincsenek ott a könyvtárosok! Mire a negyedikesek: – De ott vannak csütörtökön is! Esznek és beszélgetnek.
(A csütörtöki nap a hálózatban adminisztrációs, továbképzési és „értekezleti” nap…)
Milyen vallású emberek élnek Debrecenben? – kérdezi a tanító néni környezetismeret órán a gyerekeket.
A Feldolgozó Osztályon dolgozó kolléganő kisfia majd kiesik a padból, annyira jelentkezik.
A tanító néni fel is szólítja, a kisfiú pedig, büszkén kivágja:
– Debrecenben sok református és valamivel kevesebb római katalógus él.
Télapó itt van?
A kollégák gyerekeinek szervezett mikulásozás kedves hagyománnyá vált a hálózatban. Már novemberben elkezdődött a készülődést, ügyesen varró kolléganők a Burdából megkreálták a város legcsinosabb Mikulás-jelmezét. Igaz, hogy a piros selyemruhát kellő mennyiségű anyag hiányában egy átlagos Mikulás derékméreténél szűkebbre szabták. Ám ez soha nem okozott gondot. Történt egy alkalommal, hogy a beszervezett Mikulásnak valók sorra visszamondták a szereplést. Az utolsó pillanatban más nem lévén, az egész szervezést kézben tartó Jávorszky Feri kollégánknak kellett a szerepbe beugrania. Mire Feri a sok kérlelgetés után belement a játékba, a vendégek is megérkeztek. Annyi idő maradt, hogy megállapodott a Mikulás csodálatos megérkezését felvezető kolléganővel. Abban a pillanatban, amikor a gyerekek rázendítenek a „Télapó itt van” kezdetű dalra, Feri – mint Mikulás – megérkezik Télországból.
A műsor elkezdődött. A Mikulást öltöztető stáb is munkához látott. Minden jól ment, a szakáll, a paróka után már csak a ruha volt hátra. Két kolléganő Feri nyaka köré kerekítette a selyemdarabot, majd hozzáláttak lefelé húzni, nyúzni az anyagot. Egy ponton a ruha megmakacsolta magát se fel, se le nem mozdult. Feri feltartott kézzel beleszorult a ruhába. Közben a könyvtárban a gyerekek rákezdtek a „Télapó itt van”-ra.
Időt kellett nyerni. A Mikulás helyett zavaradott kolléganő lépett a gyerekek közé:
– Tudjátok, a Télapó már nagyon öreg, és rosszul hall. Énekeljétek el a dalt még egyszer, jó hangosan!
A gyerekek, mint egy elakadt lemezjátszó, újra és újra elüvöltötték, hogy „Télapó itt van”.
Végül csak megérkezett a Milulás, kicsit ziláltan, kicsit haragosan, hátul felhasított ruhában, vállán rózsaszín törölközővel.
ZENEI KÖNYVTÁRI INTERMEZZÓK
A technika ördöge
Az alábbi eset a 70-es évek elején történt, amikor még mi is tanultuk nemcsak a szakmát, hanem a különböző technikai eszközök kezelését is, s ez bizony nem volt mindig zökkenőmentes.
A Csokonai Színház egyik karmestere az országos karmesterversenyre készülve Beethoven V. szimfóniáját hallgatta különböző mesterek előadásában. Az egyes felvételek között lazításként az akkor még működő Debreceni Kör büféjében igyekezett a folyadék-veszteséget pótolni. Addig a lemezjátszón más olvasó kérése forgott, történetesen egy kislemez 45-ös fordulattal. Amikor a „mester” visszatért, elfelejtettük átváltani a sebességet 33-ra, s így hallgatta végig a teljes szimfóniát.
A hallgatás befejése után csak ennyi megjegyzése volt:
„Tudtam, hogy Toscanini rohan, de hogy ennyire!”
Minden esetre nem ezzel a művel indult a versenyen. Mi csak jóval később mertük elmondani, hogy mi is történt. Jót nevetett rajta.
Egy zeneművészeti főiskolai hallgatóval történt az alábbi eset. Nagyon magabiztos, határozott volt – mint aki minimum 220-as IQ-val és szobatisztán jött a világra -, sokszor lekezelő modorban beszélt velünk. Mindig sokáig kutakodott a katalógusban, nem szerette, ha segítenek neki, ezért békén hagytuk. Kihúzta az egyik „S” betűs fiókot s meglehetősen hosszú ideig búvárkodott benne, majd vette a következőt. Zárás előtt felháborodottan közölte, átnéztem mind a három „S” betűs fiókot, de egyetlen Chopint sem találtam benne. Amikor megmutattuk, hogy hol találja, csak ennyit mondott: ”Még jó, hogy tudják, hová rakták!”
Volt egy (de nem egyetlen) nagyon okoskodó, tudálékos, de nagyon értetlen olvasónk. A borsónyi agyával a legegyszerűbb magyarázatokat is képtelen volt felfogni. Egyszer egy kis fecnivel jött, amelyen négy ütemnyi dallam volt lekottázva, s azt szerette volna megtudni, miből van ez a nyúlfarknyi részlet. Nem akarta megérteni, hogy nem tudunk neki segíteni. A mentőötlet a következő volt:
– A katona megy a hóban – melyik regényben van ez a mondat? – kérdezte a kolléganő.
– Fogalmam sincs – hangzott a válasz.
– Hát nekem sincs – adta vissza a cédulát.
A könyvtár lemezeit numerus currens raktári rendben tároljuk. Ezek az általunk helyrajzi számnak nevezett 4 jegyű számok minden cédula bal felső sarkára rákerülnek. Az egyik forgalmas napon történt a következő eset. Egy frissen beiratkozott olvasó kérése volt, hogy szeretné átnézni, milyen Wagner felvételeink vannak. Odaadtuk a fiókot (több mint fele volt Wagner) a szokásos körítéssel: cédulát ne vegyen ki, csak állítsa föl, ami érdekli.
Rá-rápillantottunk, de semmi gyanúsat nem észleltünk, elmélyülten molyolt a fiókban. Néhány óra múlva elégedett mosollyal jelentette: – Kész vagyok! Kérdő tekintetünkre ártatlan naivsággal jegyezte meg: „Láttam, hogy valaki összekeverte a cédulákat, (ez volt a szerzői betűrend) sikerült az egészet számsorrendbe raknom.” Ez már a sokat megélt kollégáknak is sok volt!
Történt egy ízben, hogy az egyik középiskola énektanárnője áttelefonált, hogy Bartók: A kékszakállú herceg vára című operájáért küldi egyik tanítványát. A gyerek a következőképpen adta elő kérését: „Kodály: Rőtszakállú herceg várá”-ért jöttem. A helyesbítésre csak annyit felelt, hogy ezzel is eltelik az óra.
Amíg a szerzői jogi törvény be nem kavart, mindig szólt halkan a zene a könyvtárban.
Csajkovszkij B-moll zongoraversenye ment egy alkalommal. Beviharzott az egyik muzsikus, s „Ah, Beethoven!” felkiáltással nyugtázta a hallottakat. A tapintatos kiigazítás így hangzott: „Ez Csajkovszkij, de ilyen nagyot csak a nagyok tévedhetnek”.
• Nincs gond a rendeléssel, egyetlen könyv sem fér fel a polcra.
• A könyvtáros látja, hogy nemcsak ő öregszik, a könyvek is egyre elhasználtabbak.
• Mindig elromlik valami, amit fel lehet újítani.
• A könyvtáros a törzsolvasót szagról felismeri.
• Már nem kell fát ültetni (elég a homokozó).
• Bármely egységből érkező kolléga otthon érzi magát.
• A könyvtáros becsukott szemmel is eligazodik a könyvek között. (Ami nem hátrány, mert egyáltalán nem biztos, hogy ellát odáig.)
• Nem kell felszólítót írni. Bárhol, bármikor elkapjuk az olvasót: utcán, piacon, boltban. A fiatal srácokkal szembeni gátlások is rég megszűntek.
• A rendezvényeinkről is az utcán tájékoztatunk: a könyvtárost mindenki ismeri.
• Ha zárva lesznek, hogy lehet kölcsönözni?
• Azt a könyvet keresem, amit 5 éve már egyszer kikölcsönöztem. Meg tudják találni, mert rajta van a számom a céduláján.
• A férjem küldte a könyveket, ő most nem tud jönni, mert a tüdőklinikán fekszik valami fertőzéssel. (Ezután Ani kolléganőnk hat hétig volt táppénzen. Valami fertőzéssel.)
• Egykötetes családregényt keresek, ami nem túl vastag és nagybetűs.
• Ma még nem jártam arra! (Az olvasó reagálása a könyvtáros azon sóhajára, mely szerint micsoda rumli van már megint a krimik között!)
• Idén nincs kedvem a Balatonra menni, most voltam Sárospatakon egy táborban. Majd jövőre. (92 éves olvasónk)
• Nagyon siettem, hogy ideérjek. Az idegklinikáról jövök, de már nincs belső hang.
• (Az utcán a levadászott könyvtároshoz): Mondja már meg, mikor kell nekem visszavinni a könyvet! Pár hónapja nem voltam, és most nem tudom, mikor jár le?
• (Egy utcával odébb): Az unokatestvéremnek ajánlottam azt a könyvet, amit a múltkor vittem vissza. Egy nő a főszereplője, nem tudod a címét, meg a szerzőjét?
Könyvtári gyerekszáj (Libakerti Könyvtár)
• 4 éves az édesanyjának: Lehet, hogy te ráérsz olvasgatni, de nekem rengeteg dolgom van.
• A könyvtár az a hely, ahol csendben kell lenni.
• 5 éves a 3 évesnek (miközben kivette a dartsot a kezéből): Ehhez te még túl kicsi vagy!
• 6 éves, mentegetőzve, az ovisok ablakon döngve landoló homokbombáitól morcos könyvtárosnak: Én csak a falat dobáltam, Gergő mondta, hogy próbáljuk meg eltalálni az ablakot!