Április 12. 17 óra Kölcsey Központ, földszinti körfolyosó
2011-ben ünnepelte ötéves évfordulóját a Kölcsey Központ, mely alkalomból emléktáblát avattak névadójuk tiszteletére. Ezzel a kezdeményezéssel egy sorozatot indítottak el, miszerint Debrecen kulturális életének kiemelkedő alakjait idézik meg az előcsarnokban. Idén, születésének 100. évfordulóján Kiss Tamás emléktábláját avatták fel a Költészeti Fesztivál keretében. Köszöntőt mondott dr. Bakó Endre újságíró, irodalomtörténész.
http://www.dehir.hu/dtv/debreceni-szinkepek-2012-04-11/
http://www.dehir.hu/dtv/napszemle-2012-04-12/
Bakó Endre köszöntője az emléktábla avatásánál a Kölcsey Központban:
Tisztelgés Kiss Tamás emléke előtt
Amikor 2006-ban a Hódos Imre olimpiai bajnokról szóló életrajzot írtam, a levéltárban kutatnom kellett a kereskedelmi iskola iratai között, mert Hódos Imre ott végezte a felsőbb osztályokat. Legnagyobb meglepetésemre kezembe kerültek Kiss Tamásra vonatkozó iratok is. Én addig nem tudtam, hogy Tamás bácsi is ott tanított, s az iskola békefelelőse volt, egy nagy békedemonstrációt is szervezett. Előbb jót szórakoztam ezen, aztán rájöttem, hogy mi mást vállalhatott volna? Legyen Szabad Nép agitátor vagy MHK felelős? Valamit vállalni kellett, s ez illett hozzá. Nos, innen került aztán hozzánk, a Fazekas Gimnáziumba. Ott ismertem meg, mint diák, de közelebbi kapcsolatba csak 1964 után kerültem vele, amikor megnyílt a debreceni Művészklub, s ott néha Tamás bácsi is megjelent, Pákozdy Feri bácsi társaságában. Élvezet volt hallgatni a két nagyműveltségű költő, poeta doctus beszélgetéseit. Az irodalom, jelesül a magyar irodalom áhítatos, vasárnapias tisztelete jellemezte eszmecseréjüket, melyekben egyaránt téma volt Babits, Szabó Lőrinc, Németh László, Sinka István, vagy Erdélyi József. Egy fiatalkori barátja, Takács Gyula Tyukodi-Baudlaire-nek nevezte Kiss Tamást, ami első hallásra eléggé idétlennek tűnik, valójában azt akarja érzékeltetni, hogy Tamás bácsi költészete éppúgy merít a népi hagyományból, mint a modern költészet arzenáljából. S valóban, elhelyezhetjük őt akár a népi, akár az urbánus szárnyon, mint ahogy erre vannak is példák. Egy biztos, Tamás bácsi az értéket tisztelte és nem a csoportérdeket. Nem bandázott, hogy Veres Péter kifejezését használjam. A műveltségen, tárgyilagosságon, segítőkészségen és számos más emberi és művészi értéken kívül tiszteltük az ő hallatlan nyugalmát, Németh László kifejezésével szólva, a nem sietés méltóságát, aminek birtokában végül utolérte nemzedékét, amelytől egy időre lemaradt. Ő az utolsó pillanatig megőrizte alkotóképességét, holott számos példa van arra, hogy az elaggott költő – gondolok Gellért Oszkárra, Erdélyi Józsefre, Dutka Ákosra, stb. – felhígul, fecseg, ismétli önmagát. Tamás bácsi lírája egyre tömörebb lett az évek során, az esszéi pedig prózai remekek.
Egyetlen dolgot sajnálok. Az ő kedves Fazekasista tanítványai, élükön Módis professzorral arra kértek, készítsek Tamás bácsival életműinterjút, vagyis többórás felvételt gyerekkorától kezdve minden szakaszáról. Ismertem ilyet, Csorba Győzővel készítették Pécsett. Akkor valamin dolgoztam, s csak néhány hónap múlva jelentkeztem az ötlettel Tamás bácsinál, de már későn. Nem vállalta a kimerítő beszélgetéseket. A mulasztás persze nem végzetes, hiszen itt vannak a költeményei, prózai művei. Bár Hamvas Béla szerint „Van valami, ami a költészetnél is nagyobb: a költői lét. Van valami, ami a jó versnél is jobb: maga a költő. Jobb, ha ott áll a vers előtt és a vers mögött és a vers körül” (Levele Gulyás Pálhoz) Tamás bácsi ezzel szemben a verset helyezte előtérbe, ahogy Juhász Gyula írta: Nem a pacsirta fontos, csak a dal.”
Az ő eszméletében a vers nem puszta tárgy, objektiváció volt csupán, hanem élő organizmus, ami nem enyészik el, ráadásul a valóságnak valamely magasabb rendű állapota nyilvánul meg benne. Ahogy Csokonairól szólva írta: „… a vers olyan valóság, (…) amelyben nemcsak a mű áll elő, hanem a világ maga.” A világ pedig végtelen térben és időben. A költő meghalhat, de versei által készen áll a visszatérés fenomenológiai szertartására.
Versek, őrizők, napom fogytán
rám egy pillantást vessetek,
ha eltűnnék, keressetek,
nyomozzatok, találjatok rám.