Testvérem lett a föld,
húgom az ég és bátyám a tenger,
a mindenséget fogadtam szívembe;
de ha átlépek a szivárvány alatt,
homlokomon viszem a napot,
s gyanútlanul keresem a részem:
a sosem lelt, a mindig keresett,
a föl nem talált tökéletességet.
(Vénülő Alastor)