Életrajz Rendezvények Pályamunkák Pályázati felhívás Nyitóoldal Ki mondja a verset?






Élete

Wass Albert

   A Kolozsvár melletti Válaszúton született. Anyja révén német származású, s német unokatestvére lett az első felesége. Hat gyermek apja, akik közül egy korán meghalt.

   Wass Albert gazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián, hogy felvértezze magát a föld tudományos igényű művelésének tudásával, melynek révén lehetősége lett otthoni birtokán mintagazdaság kiépítésére. Majd Németországban és a Sorbonne-on tanult és megszerzett, elismert tudása révén, 1944-ben az újra magyarrá vált kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.

   A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.

   Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.

   Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató a szovjet megszállás miatt elmaradt.

   A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta. Először Sopronba utazott, majd 1952-ig Németországban élt, Bleichbachban, később Hamburgban. Onnan 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi, illetve hatósági vizsgálatok) az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a floridai egyetemen a nyelvi laborban dolgozott mint technikai segédszemélyzet (ő kezelte a magnószalagokat). Amerikába már nem vitte magával feleségét és gyermekét, mivel akkoriban az USA tbc-betegeket nem engedett bevándorolni.

   A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.

   A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat.

   Wass Albert többször is azt állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni – ezt azonban nem sikerült bizonyítania.

   Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett). Ténylegesen saját vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. Astorban (Florida) halt meg 1998-ban. Nehéz anyagi helyzetbe került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.

   Magyar állampolgársága

   A magyar sajtóban évekig tartotta magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát, többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította, arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra automatikusan román állampolgár lett.[forrás?]2007-ben Simicskó István KDNP-s és Babák Mihály fideszes képviselő arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a legfontosabb, hogy Wass 1997-ben már megkapta a magyar állampolgárságot - az író magyar állampolgárként halt meg. Ugyanakkor az állampolgárságot igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író sérelmesnek tartott, s nem is élt vele.

   Irodalmi munkássága

   A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:"Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám."

Művei

Regények, novellák, elbeszélések

  • 1934 Farkasverem
  • 1940 Csaba
  • 1940 Mire a fák megnőnek
  • 1940 Jönnek!
  • 1941 A titokzatos őzbak (novellák)
  • 1943 A kastély árnyékában
  • 1943 Egyedül a világ ellen
  • 1943 Vérben és viharban
  • 1944 Tavaszi szél és más színművek
  • 1945 Valaki tévedett (novellák 1945-49-ből)
  • 1945 A költő és a macska (elbeszélések)
  • 1947 A rézkígyó
  • 1949 Zsoltár és trombitaszó – Örökösök (novellák, karcolatok, levelek – posztumusz kisregény 1949-ből)
  • 1949 Adjátok vissza a hegyeimet!
  • 1951 Ember az országút szélén
  • 1952 Elvész a nyom
  • 1953 Tizenhárom almafa
  • 1958 Az Antikrisztus és a pásztorok
  • 1959 A funtineli boszorkány
  • 1964 Átoksori kísértetek
  • 1965 Elvásik a veres csillag
  • 1967 Magukrahagyottak
  • 1974 Kard és kasza
  • 1975 Magyar örökségünk (Tanulmányok, hátrahagyott novellák, írások, interjúk)
  • 1978 Halálos köd Holtember partján
  • 1985 Hagyaték
  • 1989 Te és a világ (novellák)
  • Eliza (angolul íródott)
  • Igazságot Erdélynek!
  • Józan magyar szemmel I-II. (publicisztikák)
  • Karácsonyi üzenetek – A temető megindul
  • Magyar pólus (Újabban fölkutatott versek, novellák, tárcák, közéleti írások, interjúk és levelek)
  • Népirtás Erdélyben
  • Hűség bilincsében
  • Hanky tanár úr
  • Se szentek, se hősök
  • A szikla alatti férfi
  • A sólyom hangja
  • Csillag az éjszakában
  • Black Hammock
  • Magyar Számadás
  • Nem nyugaton kel fel a nap
  • Voltam

Versek, mesék

  • 1927 Virágtemetés (vers)
  • 1942 Tókirály és szile (Tavak könyve mesesorozat 1.)
  • 1942 A bölcs bölömbika (Tavak könyve mesesorozat 2.)
  • 1942 Évszakok teremtése (Tavak könyve mesesorozat 2.)
  • Csupafej, a jégmadár (Tavak könyve sorozat 4.)
  • 1946 Mese az erdőről (Erdők könyve sorozat 1.)
  • 1946 Bulámbuk (Erdők könyve sorozat 2.)
  • 1946 A vén gombacsináló (Erdők könyve sorozat 3.)
  • 1946 Éjjeli pávaszem (Erdők könyve sorozat 4.)
  • 1947 A láthatatlan lobogó (vers)
  • 1971 A hunok útra kelnek (Hun mondák könyve sorozat 1.)
  • 1971 Isten kardja (Hun mondák könyve sorozat 2.)
  • 1972 Szerencsés Pista (Válogatott magyar népmesék sorozat 1.)
  • 1972 A repülő kastély (Válogatott magyar népmesék sorozat 2.)
  • A zenélő ezüst kecske

Emlékezete
   Wass Albert köztéri szobrai a Kárpát-medencében

  • Erdély
    • Holtmaros, mellszobor, református templom, szobrász: Kolozsy Sándor
    • Szászrégen, mellszobor, a katolikus templom kertje (2001. augusztus 11.), szobrász: Jorga Ferenc
    • Vece, mellszobor

  • Délvidék
    • Verőce

  • Felvidék
  • Kárpátalja
  • Várvidék
  • Anyaország
    • Baja
    • Bonyhád (A világ első köztéri szobra Wass Albertről)
    • Budakeszi Gábor Emese képzőművész mellszobrát, 2008. január 12-én avatták fel a Fő téri közparkban.
    • Budapest, a Szabadság téri református templom bejárata előtt
    • Debrecen, Arcképábrázoló kerámia dombormű (2003), a Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskola, volt Gazdasági Akadémia külső falán, készítője Gábor Emese Anna
    • Debrecen, A Polgári Casino Egyesület részéről felajánlás érkezett Györfi Sándor Munkácsy–díjas szobrászművész által tervezett egészalakos Wass Albert szobor elhelyezésére a Medgyessy sétány szoborparkjában. Elkészítése folymatban van.
    • Gödöllő
    • Harkány
    • Kaposvár A Klebelsberg Kuno Középiskolai Kollégiumban
    • Mezőkövesd
    • Nógrádverőce
    • Pilisszántó az iró emlékköve és emléktáblája a Sziklaszínház bejáratánál (2005. június 25.)
    • Solymár (Templom tér)
    • Sükösd
    • Szigliget
    • Szarvas mellszobor, 2007. október 23-án avatták fel a a Körös parti sétányon. Egy szarvasi magánszemély adományából készítette Mihály Gábor Munkácsy díjas szobrászművész.
    • Szombathely mellszobor. A szombathelyi polgárok közadakozásából készítette Somogyi Tamás szobrászművész, a kámoni Krisztus Király Templom előkertjében lett felállítva 2006. június 22-én. (Entz Géza és Kelemen Lajos kutatásai szerint a Wass család Vas megyéből származott a Mezőségbe.)