Ez még azelőtt kezdődött, hogy elözönlötték volna a Harry Potter figurák, levonók, füzetborítók, tolltartók, gumis és gumi nélküli mappák, táskák, kártyák, matricás albumok és legok unalmas mugli világunkat.

Igazi olvasótábort szerettünk volna. Mint a régi szép időkben. Össze is gyűjtöttük az ide vonatkozó szakirodalmat, mivel személyes tapasztalatok nem álltak rendelkezésre. Tervezgettük, hogy milyen programok lennének benne, mi a tábor témája, célja, hogyan fogjuk rávenni a gyerekeket, hogy részt vegyenek és a többi. Közben véletlenül megrendeltünk egy könyvet a jegyzékről (valami Harry Potter és a bölcsek köve), elolvastuk, megszerettük, s egy csapásra megvolt a témája a táborunknak.

Hiszen ez a mű pontos forgatókönyve egy olvasótábornak! A gyerekeket négy – egymással versenyben lévő - házba oszthatjuk be, megvannak a tanórák, a sport (kviddics); pontverseny: ami sarkallja a gyerekeket, összekovácsolja a csapatokat, és mellesleg kordában is lehet vele tartani őket (értsd kegyetlen pontlevonás); a tanárok (vagyis táborvezetők) jelleme pontosan kidolgozott, stb.: egyszóval készen kaptunk egy pontosan és gondosan felépített világot, csak bele kell ülni és a fantáziánkkal építeni, bővíteni változtatni az eseményeket. És fantázia az van bőven.

Mi kellhet még? Pénz. Sok pénz. És itt kezdődtek a nehézségek. Nagy reményekkel írtuk a pályázatokat, biztosra vettük, hogy terveink másoknak is tetszenek majd. Közben megtaláltuk az ideális helyszínt, a Vekeri-tavi ifjúsági tábor szakasztott mása a Roxfortnak: különálló házakból áll, a hatalmas sportolásra alkalmas zöld területet igazi Tiltott Rengeteg veszi körül. A koronát pedig az jelentette, mikor találkoztunk a tábor gondnokával: egy nem túl nyájas fickó enyhén vérengző kutyával. Hagrid és Agyar? Hihetetlen. Úgy gondoltuk, semmi nem állhat útjába elképzelésünknek. Ezzel keltünk, ezzel feküdtünk és ébren is ezzel álmodtunk. Ám az álomnak hamar vége szakadt, mert a pályázatot nem fogadták el, s egy időre megtanultuk milyen hatalommal bíró két szó a mugli világban a formai hiba*.

És a legrosszabb: mit fogunk mondani a gyerekeknek, akik már hetek óta csak a táborról beszéltek, s szervezték át a nyarukat, hogy a tervezett időpontban szabadok lehessenek?

Szerencsére a Jövő Könyvtáráért Alapítvány pályázatával mégis nyert némi pénzt, ami kihúzott minket a slamasztikából, így nem kellett elhitetni a gyerekekkel, hogy a tábor Tudodki gonosz szándéka miatt marad el... Viszont át kellett gondolni a terveinket, s az egyhetesre tervezett bentlakásos tábor helyett egy mindössze háromnapos (na, jó meg egy éjszakás) napközis tábort szerveztünk. Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Nyári Iskolaelőkészítő Kurzus címen hirdettük meg. Jelentkezési feltételként csak annyit kértünk, hogy olyanok jöjjenek, akik elolvasták a Harry Potter könyveket – időközben már négy kötet látott napvilágot. A programokat úgy állítottuk össze, hogy a gyerekek sokat legyenek a szabadban, és kellőképpen izgalmas és varázsos legyen minden együtt töltött perc.

Egy csütörtöki reggelen aztán elkezdődött. Jöttek egymás után a csillogó szemű kis boszorkányok és varázsló tanoncok, s többé nem volt visszaút. Bár a korábbi magabiztosságunk egy perc alatt odalett. Jó előre megegyeztünk, hogy melyikünk melyik tanárt alakítja a könyvből, melyik háznak lesz a vezetője, mi a szerepe, hogyan kell viselkedni, mi a pontozásos módszer rendje, és hogy ezt az egészet nagyon komolyan vesszük, s most ott álltunk felnőtt emberek, egyikünk papírcsillagokkal díszített divatjamúlt fekete hosszú kabátban, a másik kifakult sötétítőfüggönyből eszkábált talárban, a harmadik rokonoktól levetett indiai hálóingben. Mindezt kb. 45°C-ban! És akkor még nem említettük könyvtárunk vezetőjét, aki immáron 25 éve áll az egység élén, s most teljes komolysággal feszít nagyvirágos nyári pongyolában Piton professzorként. Mi lesz a tekintélyünkkel?

Első lépésként a Teszlek Süveg segítségével beosztottuk a tanoncokat házakba, ettől kezdve a négy csapat pontversenyben állt egymással. Feladatként felépítették házaikat (könyvtárunk elrendezése lehetővé tette az elkülöníthető, titkos és varázslatos helyiségek kialakítását), majd mindenki készített saját varázspálcát, talárt és egyéb mágikus eszközt magának. Az elkészített díszleteket, eszközöket, bemutatkozásokat pontoztuk, s innentől volt tétje a dolognak, mivel már volt miből levonni…

Első tanóra a Legendás lények gondozása volt, melyet egy város közeli tanyán tartottunk, ahol hagyományos állattartással foglalkoznak, s a táborlakók közelebbről is megismerkedhettek a szürke marha, mangalica s más jellemző háziállatok gondozásával. Szabadtűzön - varázsüstben - főztünk, majd körutat tettünk tanyabusszal (Kóbor Grimbusz) a Panoráma út menti erdőspusztán.

Egy egész napot töltöttünk Hármashegyalján, melynek már a megközelítése is vadregényes volt, hiszen a Roxfort Expresszel (Zsuzsi vonat) utaztunk, majd’ egy órán át a Tiltott Rengetegen keresztül. Minden elismerés a kalauz néninek, szeme sem rebbent, mikor leszálláskor egy csapat taláros boszorkány hagyta el a kocsit a bájos kis gyerekcsapat helyett, akik felszálltak. Sőt, vállalták, hogy egész nap ROXFORT EXPRESS felirattal vonatoznak a kedvünkért.

Délelőtt Kviddics mérkőzéseket játszottunk. A kviddics egy nagyon izgalmas labdajáték a könyvben, amit seprűn lovagolva a levegőben űznek. Mi helyette egy régi magyar játékot, a métát tanítottuk meg a gyerekeknek, amelynek igen nagy sikere lett, s a tervezett fordulóknál jóval többet kellett játszani a tűző nap ellenére. Meg is lett az eredménye, estére már jól látszott, hogy melyik diák nem tanulta meg rendesen a napsugárzás elleni UV védőbűbáj alkalmazását. Délután Gyógynövénytan óra volt, melynek során bejártuk a Hármashegyaljai tanösvényt Bimba professzor vezetésével, s megismerkedtünk mágikus növényekkel és varázserejükkel, mint például bibircsók elleni vérehulló fecskefű, egymás megtréfálására használható hashajtó hatású kutyabenge kéreg, s néhány olyannal is, mely a fekete mágia körébe tartozik, így óvakodni kell tőle, mint például a gyilkos galóca stb. Közben próbára tettük a gyerekeket, a séta elején ugyanis mindenki kapott egy csokit, azzal a felkiáltással, hogy jobban bírják a túrát, a végén pedig elkértük a csokipapírokat. Lesújtó eredmény született. Legbecsületesebb és tisztességesnek tűnő diákjainkról is derült ki varázslóval össze nem egyeztethető környezetszennyező magatartás. Bár próbálkoztak néhányan magyarázkodni, hogy eltüntető bűbájt alkalmaztak, vagy egyszerűen megették, ez azonban kevésbé volt hihető, egyrészt mert Flitwick professzor szerint még nem járnak ott a tananyagban, másrészt ő volt az aki menet közben titokban összeszedte a terhelő bizonyítékokat.

Természetesen Hármashegyalján is varázsüstben főztünk.

A következő nap ígérkezett a legizgalmasabbnak. Volt számháború a Kiserdőben, kommunikációs képességfejlesztő társasjáték (Activity), s természetesen vizsgák minden tárgyból.

Estére mindenki felöltötte talárját és kezdetét vette a Boszorkányszombat. Egy igazi bűvészt hívtunk vendégnek, aki nem csak elkápráztatta a gyerekeket, de hajlandó volt néhány varázslat titkát felfedni és megtanítani az ifjú boszorkányoknak. Legjobban a pingpong labda és fémpénz eltüntető varázslatokban jeleskedtek tanulóink – ezeket azóta is keressük…

Az est zárásaként a házak tagjai saját produkcióval álltak elő. Volt benne kártyatrükk, varázslatok, humoros jelenetek, tornamutatvány és egyebek. Az est különös izgalmasságát az adta, hogy a gyerekek titokban készültek, s számunkra is rejtély volt, hogy mikor akadt rá idejük. De minden csoport műsora nagyon jól sikerült, s ekkor látszott legjobban, hogy milyen jól összerázódtak az eredetileg egymás számára ismeretlen gyerekek ez alatt a pár nap alatt.

A műsor után Boszorkánytánc kezdődött, egy kis bájitaltannal kiegészítve. Készítettünk finomságokat is: a könyvben szereplő Bagoly Berti féle Mindenízű Drazsét akkor még nem lehetett kapni, ezért Bimba professzor varázsolt a gyerekeknek apró ízesített golyócskákat. Volt köztük kakaós, kókuszos, fahéjas, narancsízű, de akadt borsos és fokhagymás is. Percek alatt elfogyott, persze mindenki hányásízűt szeretett volna választani, ilyennel azonban nem szolgáltunk. Az éjszakát a könyvtárban töltöttük, több-kevesebb alvással…

Utolsó reggel sor került a pontverseny eredményének kihirdetésére. A gyerekeket jutalomban részesítettük. Könnyű volt, mert addigra már telítodött a piac Harry Potter figurák, levonók, füzetborítók, tolltartók, gumis és gumi nélküli mappák, táskák, kártyák, matricás albumok és legok garmadával.

A visszajelzések szerint a gyerekek nagyon jól érezték magukat táborunkban, csalódást egyiküknek sem okoztunk: kellően varázslatos és izgalmas programok várták őket. Nagyon várják a folytatást, hiszen iskolaelőkészítő kurzusként hirdettük meg, s remélik hogy lesz első, második és további évfolyam. A tábor sikere miatt mi is úgy gondoljuk, hogy érdemes lenne folytatni, hiszen a gyerekeket ez érdekli, megmozgatja a fantáziájukat, s ezáltal befogadóvá válnak olyan ismeretek iránt is, amelyek szárazon tálalva nem biztos, hogy elérnének hozzájuk.

Legközelebb azonban mindenképp bentlakásos tábort szerveznénk, és szervezett étkeztetést vennénk igénybe, mert az okozta a legtöbb nehézséget, hogy magunk készítettük a gyerekek ételeit, s ez sok időt és energiát elvett a programoktól. A következő tábort hosszabbra is tervezzük, hogy több idejük legyen összemelegedni, újabb maradandó barátságok szövődhessenek.

Addig is van mit tennünk, épp Kimúlásnapi Partit rendezünk a napokban, közben megérkeztek az új pályázati kiírások is. Persze arra vigyázni fogunk, hogy az aláírás ne legyen fénymásolt a másod- és harmadpéldányon.

a Petőfi Emlékkönyvtár Merlin-díjas boszorkányai