Igen, ez már Európa. Nincsenek határok!
St. Pölten, 2001. november 15.

Először néhány szóban ismertetném azt a programot, melynek keretében a Jövő Könyvtáráért Alapítvány segítségével kijutottam Ausztriába. Ez az Európai Unió Ifjúság programjának 2. számú alprogramja, a címe: Európai Önkéntes Szolgálat - angolul EVS, németül EFD - ezeket csak azért írom, mert általában eme két megnevezést lehet hallani.

E program célja, hogy lehetőséget biztosítson a 18 - 25 év közötti fiataloknak, hogy 6 hónap és 1 év közötti időtartamot az Európai Unió tagállamainak non - profit szervezeteinél eltöltsenek, mint önkéntesek. Ehhez szükséges egy küldő szervezet, mely küldi az önkéntest, és egy fogadó szervezet, mely fogadja, és ahol az önkéntes szolgálatát eltölti. Ez nem egy fizető munkahely, nem is civil szolgálat. Ezért fizetés nem jár, viszont az önkéntes kap ellátást, szállást, zsebpénzt. Ezen kívül egy bizonyos összeg rendelkezésre áll a kiutazás előtti adminisztrációra (pl.: tartózkodási engedély), az önkéntes szolgálat és a küldő szervezet kapcsolattartására, egyszeri oda-visszautazásra és esetleg egyéb, a szolgálat megszervezésével kapcsolatos költségekre. Ezeken a dolgokon kívül a programhoz kapcsolódik egy elutazás előtti (pre-departure), egy megérkezés utáni (on-arrival) és egy a szolgálat felénél levő (mid-term) tréning is. Ezeknek különböző célja van. A pre-departure-nak az a feladata, hogy azokat az önkénteseket, akik viszonylag egy időszakban utaznak ki, felkészítse a szolgálatra, megismerjék a jogaikat, kötelességeiket, a rendszer felépítését. Ezen kívül gyakorlati tanácsokkal látják el a fiatalt. Az én pre-deparute tréningem júliusban volt Velencén (sajna nem az olaszországi Velencében). Nagyon élvezetes 3 napot töltöttem el. Nagyon jól éreztük magunkat. Európa különböző országaiban vannak azóta azok, akik ott voltak (Spanyolország, Olaszország, Németország, Ausztria, Írország, stb.). Ráadásul nagyon kedves volt az a két lány is, aki tartotta a tréninget. Ezután következett számomra a dolgok nehezebbik fele. Sajnos az adminisztrációs ügyintézés nem egyszerű otthon. Magyarországot 2001. szeptember 10-én hagytam el.

Helyileg St.Pöltenben vagyok, ami Ausztria Niederösterreich tartományának székhelye, egy kb. 50 ezer fős város. A fogadó szervezetem a TOPZ Jugendinfo NÖ. Ez egy olyan információs iroda, ahol a fiatalok, a rászorulók, tanárok, programszervezők, stb., a legkülönbözőbb témákban kaphatnak információt, ingyenesen használhatják az Internetet. Ezen kívül az iroda koordinálja az eu-s programokat (mint amilyen az EVS is) Niederösterreich-ban.

Az én feladatom általában, hogy segítsek az infóban, felügyeljek az internetcafé használóira, illetve példával szolgálok az EVS program iránt érdeklődő fiatalok számára.

Megérkezésem után nem sokkal volt az on-arrival tréning. Itt rengeteg lány volt. Összesen 11-en voltunk és ebből csak 2-en voltunk srácok. Ez egy hetes kurzus volt, fő célja pedig, hogy megismerjük egymást, felvehessük a kapcsolatot és a későbbiekben tartani tudjuk. Bécs mellett, annak egy elővárosában, Mödlingben volt. Általában az on-arrival tréningek angolul, illetve az adott ország nyelvén és angolul zajlanak. Mivel az én kurzusomon majdnem mindenki egészen tűrhetően beszélt németül, így a hétvégére már szinte csak németül folyt a beszélgetés. A társaságról csak annyit, hogy nagyon vegyes, luxemburgi, angol, észt, szlovák, német, norvég lány egyaránt volt. Velük azóta is nagyon sokszor találkozunk, általában a hétvégeken, illetve a szabadnapokon szervezünk valami programot, hol egy kiállítást nézünk meg, hol moziba megyünk. Általában ilyenkor nem csak azok jönnek, akikkel együtt voltam a tréningen, hanem akik Bécsben vannak önkéntesként. Számomra nagyon élvezetes, amikor egy angol lánnyal, egy bécsi krimóban spanyol bort iszom. Igen, ez már Európa, nincsenek határok.

A körülmények nagyon jók, én is kaptam egy saját íróasztalt, ami azért nagyszerű, mert van az embernek egy helye, ami csak az övé, és nyugodtan végezheti a rábízott feladatot.

Általában megfordulhat az ember fejében, hogy hogyan boldogul a nyelvvel? Igen, ilyen problémám annyi volt csupán, hogy Ausztriában nem beszélnek németül, illetve azt beszélik, de egyes dolgokat teljesen máshogy használnak. Ilyet pl., hogy Guten Tag, még nem hallottam, a Grüß Gott-ot használják helyette. Persze, azt mondanom sem kell, hogy nagyon gyorsan beszélnek, de az ember 1,5 - 2 hónap alatt hozzászokik, és utána már csak az okoz gondot, hogy nem ismer bizonyos szavakat, legalábbis én ezt tapasztalom.

A munkatársaim nagyon kedvesek, megmutatnak mindent, segítőkészen magyarázzák a dolgokat.

Egyszóval nagyon élvezem a kintlétet és a Jövő Könyvtáráért Alapítványnak köszönöm, hogy lehetővé tette számomra!

Üdvözlettel:

Farkas István joghallgató
A Jövő Könyvtáráért Alapítvány önkéntese