Mesélő utcák Híres-neves Debreceniek Hej Debrecen Titkok kulcsa Elérhetőség Pályázó Évszakoló Körbenéző Ünneplő Ki a Lúdas?

Titkok kulcsa

A városháza titkai



A több mint 120 éves épület számos történelmi esemény színtere volt.

Ha ezek a falak mesélni tudnának?


Nos, ezen az oldalon szóra bírjuk a Városháza falait. Ismerd meg az épület történetét, titkait! Szárnyaljon a fantáziád, s ha már elképzelted, akkor rajzold is le az eseményeket! A legjobb rajzokat a történetek mellett közöljük!

Mesélő Városháza

Őstörténetem

   1527 decemberében Tar András, volt főbíró a pálosokra hagyta ezen telken állott emeletes kőházát. Tőlük 1531-ben bérbe vettek, majd kiköltözésük után 500 forintért megvásároltak a város főbírái. Az elkövetkező évszázadokban szomszédságomban újabb lakóházakat vásároltak, és azokkal összeépítettek. 300 éven át itt volt Debrecen közigazgatása.

   Épületemben dolgozott a debreceni főbíró, a 12 esküdt, a 12 szenátor (tanácstag), a nótáriusok (jegyzők), a prokurátorok (kormánybiztosok), inspektorok (tiszttartók), kurátorok (elöljárók), cancellisták (hivatalnokok), expeditorok (kiküldöttek), ispotály mesterek, kapitányok, tizedesek. Itt volt a városi nyomda, a sütő- és főzőház, csapszék, s a konyha, ahol, mivel 1690-ig a városban nem volt vendégfogadó, az idegenek is nálam étkeztek.

Tűzvészek

   A gyakori tűzvészek sajnos nem kíméltek, újraépítésemre csak az 1802-i tűzvész után gondoltak. A tervek készítésével előbb Péchy Mihályt bízták meg, de az építésre alig akart összegyűlni a pénz. Az összedőléssel fenyegető épületemet 1825-ben le kellett bontani, s tervek nélkül megkezdődött az újraépítésem.

Végre felépülök

   Povolny Ferenc homlokzati tervei csak 1837-ben készülnek el. A városi adóhivatal Kossuth utcai copfstílusú épülettömbjét 1916-ban összekötötték velem. Az utca fölött átívelő 10 m hosszú átjárót, mivel az épületemből azon keresztül jutottak az adóhivatalba, a debreceni népnyelv keserű humorral "Sóhajok hídjának" nevezte el.


Első titkom

Vendégem volt Kossuth

Nagy napok virradtak Debrecenre 1849 januárjában, amikor a hadiesemények következtében Debrecenbe, Kossuth szavaival a "szabadság őrvárosába" költözött a kormány. 1849-ben nagy megtiszteltetés ért, épületem emeleti bal szárnyában lakott Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója. Szállásához nemzetőrséget állított a város, ő azonban arra hivatkozva, hogy úgyis éppen elég dolguk van a nemzetőröknek, az őrségről lemondott.



Második titkom

Elrejtettem a Szent Koronát

Az országgyűlés 1848. december 30-án elhatározta a főváros kiürítését, Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként megbízta Bónis Sámuel képviselőt, hogy országos biztosi rangban gondoskodjon a korona Debrecenbe szállításáról. Bónis - a volt reformellenzék tekintélyes tagja, Kossuth pénzügyminisztériumának osztályvezetője - a korona őrségét ellátó 24 gránátos segítségével a saját hintóján vitette át üggyel-bajjal a nagy vasládát a még csak épülő, de már járhatóvá tett Lánchídon az indóházhoz (a mai Nyugati pályaudvar elődje). Az értékes szállítmányt vasúton vitték Szolnokig, ahonnan szekéren jutott el Debrecenbe. A koronát itt a városházán őriztük, a titkos levéltáramban, amíg június elején a kormánnyal együtt visszatérhetett Budára.



Harmadik titkom

"Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka"

1849. augusztus 2-án Paskievics orosz nagyherceg cári hadserege Debrecentől nyugatra vereséget mért csapatainkra. Az ünneplő oroszok homlokzatom elé rendelték Boka Károly cigányprímást, hogy térzenével ünnepeljék meg győzelmüket. Debrecen öreg muzsikusa azt találta ki, hogy a "Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka" kezdetű nótát játssza az egybegyűltek előtt - s a vidám tort ülő császári tisztek nem tudták elgondolni, mitől könnyes körös-körül mindenkinek a szeme.

Handai Júlia
Hatvani István Általános Iskola