Híres-neves debreceniek
Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5.) Kossuth-díjas magyar író, műfordító.
Szülővárosában érettségizett 1935-ben. 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a XX. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és irodalmi osztály rendes tagja lett.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.
Szülővárosában érettségizett 1935-ben. 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a XX. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és irodalmi osztály rendes tagja lett.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.
Kitüntetések, díjak
- Baumgarten-díj (1949, visszavonták)
- József Attila-díj (1959, 1972)
- Debrecen város díszpolgára (1977)
- Kossuth-díj (1978)
- Pro Urbe Budapest-díj (1983)
- Getz Corporation-díj (1992)
- Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktora (1993)
- Déry Tibor-jutalom (1996)
- Szép Ernő-jutalom (1998)
- Nemes Nagy Ágnes-díj (2000)
- Corvin-lánc (2001)
- Prima Primissima díj (2003)
- Femina-díj (2003)
- Európai Tudományos Akadémia tagja
- Mandello-díj (2005)
- Budapest díszpolgára (2006)
- Cévennes-díj (2007)
Művei
- Bárány (versek, 1947)
- Vissza az emberig (versek, 1949)
- Ki hol lakik (verses képeskönyv, 1957)
- Mondják meg Zsófikának (ifjúsági regény, 1958)
- Freskó (regény, 1958)
- Bárány Boldizsár (verses mese, 1958)
- Neszek (versek, 1958)
- Marikáék háza (verses képeskönyv, 1959)
- Sziget-kék (meseregény, 1959)
- Az őz (regény, 1959)
- Vörös tinta (filmforgatókönyv, 1959)
- Disznótor (regény, 1960)
- Álarcosbál (ifjúsági regény, 1961)
- Születésnap (regény, 1962)
- Pilátus (regény, 1963)
- A Danaida (regény, 1964)
- Hullámok kergetése (útijegyzetek, 1965)
- Tündér Lala (meseregény, 1965)
- Eleven képét a világnak (drámák, 1966)
- Fanni hagyományai (dráma, 1966)
- Alvók futása (elbeszélések, 1967)
- Mózes egy, huszonkettő (regény, 1967)
- Zeusz küszöbén (útijegyzetek, 1968)
- Katalin utca (regény, 1969)
- Abigél (ifjúsági regény, 1970)
- Ókút (regény, 1970)
- Kiálts, város! (színmű, 1971)
- A szemlélők (regény, 1973)
- Az órák és a farkasok (drámák, 1975)
- Szilfán halat (összegyűjtött versek, 1975)
- Az a szép, fényes nap (színmű, 1976)
- Régimódi történet (regény, 1977)
- Kívül a körön (esszék, kritikák, 1980)
- Erőnk szerint (drámák, 1980)
- Megmaradt Szobotkának (emlékezések, 1983)
- Béla király (dráma-trilógia, 1984)
- Az ajtó (regény, 1987)
- Az öregség villogó csúcsain (műfordítások, 1987)
- Záróvizsga (esszék, tanulmányok, 1987)
- A pillanat (Creusais) (regény, 1990)
- A félistenek szomorúsága (esszék, tanulmányok, 1992)
- Szüret (drámák, 1996)
- A lepke logikája (publicisztikai tanulmányok, 1996)
- A csekei monológ (monodráma, 1999)
- Mézescsók Cerberusnak (elbeszélések, 1999)
- Merszi, Möszjő (publicisztikai írások, 2000)
- Für Elise (regény, 2002)
- Békekötés (hangjátékok, 2006)
