A hódmezővásárhelyi születésű építészmérnök 1908-tól Debrecen város építésze, majd 1923-tól a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője volt nyugdíjazásáig. 1929-30-ban elkészítette a Debrecen városfejlődését több évtizeden keresztül meghatározó városszabályozási tervet, a Nagyerdő rendezéséhez és annak a városhoz való kapcsolódásához szükséges koncepciót és terveket. A Nagyerdő területén tervezett gyalogúthálózattal alakította ki a Parkerdőt, melyet egy kis- és nagykörúttal vett körül, s kapcsolt az egyetemhez. A belső körúttal határolt erdei területen tervezte meg az ősi tölgyfák alatt a város páratlan szépségű környezetbe helyezett sporttelepét, a stadiont. A mélyített fekvésű játszótérből kiemelt földből létesítette a pályát körülvevő emelt sorú lelátót. Elgondolása szerint a játszótéren kívül eső fákat megtartotta, s így a pálya megnyitásának idején még hatalmas lombkoronájú tölgyfák alatt helyezkedtek el a lelátók ülőhelyei. Az egyetem központi épületét 1933-ban avatták fel. Az épület előtt parkot Borsos már a város szabályozási tervében megalkotta, de a végső megvalósításba a kultuszminisztérium államtitkára is "beleszólt".

   Borsos megszüntette a városban szétszórt felekezeti temetőket és a Parkerdő mellett jelölte ki az új Köztemető helyét. Körutas, íves sétányainak fókuszába állította a Ravatalozót, s ennek tengelyében sugárutat nyitott a Csónakázótó felé. A Ravatalozó építészeti megoldását festőművészek és iparművészek - részben Debrecen szülöttei - alkotásaikkal méltó módon egészítették ki. Az épületről írt korabeli elemzésekben jeles építészek leginkább a mű magyarságát emelték ki. Borsos külföldi tapasztalatai nyomán szorgalmazta a klinkertéglagyártást, a város meg is építette a gyárat. Ezzel új építészeti irányzatoknak teremtette meg a feltételét. Ez a szép és tartós építőanyag gyorsan népszerű lett.



   1914-ben nagyszabású feladatot kap Borsos a várostól, a rendőrségi palota tervezését, felépítését. A megindult építkezést a világháború kitörése tetőállításnál érte. Borsosnak be kellett vonulnia, de annyira szívén viselte az épület sorsát, hogy a harctérről küldte haza a részletterveket, így az ő elképzelései valósulhattak meg.

   Az első világháború után az elszakított országrészekből beköltöző menekültek számára, a lakásínség enyhítésére a város új bérlakások építésével jelentős összeget használt fel. Ekkor készültek el a Hajnal, a Dobozi utcai és a Szoboszlói úti háromemeletes alacsony bérű kislakásos bérházak. Ezek terveit Borsos irányításával Zeleznik Gyula készítette, de a házakon megfigyelhetők Borsos jellegzetes stílusjegyei: a meredek tető székelyes visszametszésekkel, a tégladíszítés, a szénaboglyaív, mely a balkonokhoz készült.

   A két világháború között oktatási létesítmények építését Klebelsberg Kunó kultuszminiszter irányította. Az egyetem mellett iskolákat, óvodákat is építettek, s kialakították a tanyasi iskolahálózatot is. A budapesti építész, Kotsis Iván típusterveit alkalmazták Debrecenben is, de azokat Borsos ízlése szerint áttervezték, közös ismertetőjelük a félreismerhetetlen "Borsos-stílus": magastető, tégladíszítés, s az elmaradhatatlan városi címer a zászlós báránnyal és a főnixmadárral. A Csapó utca és Burgundia utca sarkán álló ipariskolát Zeleznik Gyulával közösen tervezte, a második világháborúban elpusztult a sarki bejárat fölötti kupola, s a földszinti üzletek domborműves bronzkapui sem láthatók már.

   Épületein szívesen alkalmazza a társművészek munkáit: kerámiát, szobrokat, domborműveket, fafaragást, freskókat, színes üvegablakokat, s ezekből sokat maga tervezett.



   Debrecenben utolsó nagyobb tervezése és építése az Egyetemi templom épülete. Sok megkötöttséggel kellett megterveznie a templomot, pl. az egyetem német barokk homlokzatához kellett "hangolnia és vakolnia".

   Borsos József széles látókörű, nagy műveltségű építész volt, aki élete folyamán figyelemmel kísérte a világ építészetének alakulását, figyelmét azonban mindig megragadta a történeti, historizáló építészet és a tégla használata. Divatirányzatoktól mentes, s Debrecen építészetéért végzett munkássága ma is példaadó lehet.