Ezt a szecessziós Piac utca 68. szám alatti épületet a debreceniek Killer-háznak nevezik. A Killer-ház helyén egy földszintes épület állt, 1897-ben a Várad utca 2123. számot viselte. Tulajdonosa Rosenfeld Salamon. 1916-ban ugyanez a telek a Ferenc József út 68. számon van nyilvántartva, majd Piac u. 68., Vörös hadsereg útja 68., és most ismét Piac utca 68. a megjelölése.
A jelenlegi épület 1909-ben épült. Építtetője Killer Ede bútorgyáros. A földszinten üzlet, a pincében raktár és az első emeleten irodák voltak kialakítva. A második emeleten volt a lakosztályuk. A házban bérlakások is voltak. A telek 600 négyszögöl, mélyen benyúlt, egészen a Varga utca 15. számig, Zsupán Kálmán magyar. kir. állatorvos telkéig. Beépítettsége nagy volt, mert hátul helyezkedtek el a műhelyek és faraktárak. A tervezés és kivitelezés Pavlovits és Szilágyi építész és építőmesterek munkája. Az épület vasbeton rendszerű, ami akkoriban még ritka volt. 1911-re már a műhelyek is készen álltak.
Megindulhatott a termelés a bútorgyárban, és az utcafronton az üzlet.
Killer Ede hamarosan meghalt. 1916-ban már özv. Killer Edéné vitte az üzletet a bejegyzések szerint.
1941-ben özv. Killer Edéné és társai (valószínűleg gyermekei) voltak a tulajdonosok. A pince falait és mennyezetét megerősítették, 96 személyes óvóhelyet alakítottak ki. 1942-ben adták ki az óvóhely használati engedélyét.
1943-ban a raktárakat bővítették. A kiadott építési engedélyben kikötésként szerepelt, hogy utca nyitása esetén a tulajdonosoknak saját költségükön kell lebontaniuk az új épületeket kártalanítás nélkül. Ez az új épületrész a II. világháborúban bombázás következtében elpusztult.A többi épület háborús sérüléseit helyreállították. 1938-ban az épületek értéke 800 000 pengőben volt megállapítva. A háborús sérülések miatt az értéke 550 000 pengőre csökkent.
A háború előtt a bérlakások száma 8, a lakók száma 32 fő volt. A háború után a lakók száma 74 főre emelkedett.
1947-ben az egész épületet tatarozták.
1949-ben az OTI bérelte az I. emeletet. (Az új OTI székház az állomás bombázásakor megsemmisült.)
1952-ben államosították a Killer-házat. A lakásokban társbérleteket alakítottak ki. Az egyik lakásban továbbra is a Killer család lakott. A műhelyekben az Asztalos KTSz működött, tehát a funkciója megmaradt. Az épületben volt a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi vállalat.
1957-58 -ban ismét felújításra került a ház. A társbérleteket leválasztással megszüntették.
1963-ban a jelenlegi toronyház helyén még az Asztalos KTSz lerakata működött. 1964-ben elkészült a hátsó rész bontási terve a Becskereki utca kialakítása miatt. A Becskereki (ma Vármegyeház) utca 1966-ban megnyílt.
1970-ben az utcafronton bútorüzlet volt, Debrecen egyetlen bútorüzlete.
1979-ben a DIK nagy felújítást végzett a házon. Tervező a Tanácsi Tervező Iroda, mérnök: Legány Péter volt. A kivitelezést a Debreceni Építőipari Vállalat végezte. A homlokzatot és a lakásokat tatarozták, a bútorüzletet nem.
A bútorüzlet 1983-ban megszűnt a Killer-házban. Ekkor épült fel ugyanis a DÓMUS áruház. Ezt követően a VIKER műszaki boltja működött itt a legutóbbi időig.
Tudomásunk szerint Killer László volt a család utolsó tagja, aki a házban lakott, ő 2001-ben halt meg.
Az épület homlokzatát, udvarát 2003 tavaszán az Önkormányzat és a Cívis Ház Kft. közösen felújította. A földszinti részt a Debreceni Városi Könyvtár számára átalakították és felújították.
Tervezőmérnök: Bojtor Éva
Ez a ház közel évszázados története.